Lépj be a főterembe

A kaszinóterem hosszú, keskeny helyiség, amelynek egyik fala mentén a rulett- és a blackjackasztalok sorakoznak. A rulettasztaloknál a kerék nagy és nehéz, tölgyfa dobogóra szerelték, így nem remeg, ha valaki nekidől. A blackjackasztalok félkörívesek, hogy az osztó mindenkit lásson.

A rulettnél az osztó csengettyűvel jelzi a kör kezdetét, majd kimondja a számot és a színt. Itt nincs tét, nincs pénz, csak a zsetonok, amelyek a szám mellé kerülnek. A játék gyors, de nem sietős, és minden körben van idő egy-egy mondatra. Aki először játszik, annak Csongor elmagyarázza a mezőket.

A blackjacknél az a cél, hogy a lapjaid összege közelebb legyen a huszonegyhez, mint az osztóé, de ne lépje túl. Az osztó mindig bemondja a lehetőségeket, és soha nem sürget. Az asztalnál hat hely van, és ha szabad a hatodik, odaülhetsz egy-két körre kipróbálni.

A teremben nincs zene. A falakon régi fényképek lógnak a vendéglő korából, és a mennyezeten a csillár adja a fényt. A padló régi, sötét tölgyfa, amely a léptek hangját elnyeli, így még a legnagyobb forgalomban is halk marad a terem. Az idő itt másképp telik: egy-egy kör után eltűnik a rohanás, és a vendégek észre sem veszik, hogy már eltelt egy óra.

Az esti forgalomnak is van ritmusa. Hét és kilenc között a rulettasztalok még csendesek, ilyenkor érdemes leülni, ha először próbálod. Kilenc után a terem megtelik, és a körök gyorsabban követik egymást, de az osztó ilyenkor sem sürget, csak tartja a ritmust, hogy senki ne maradjon le.

A zsetonok színe jelzi, melyik asztalhoz tartoznak: a rulettzsetonok sárgák és zöldek, a blackjackzsetonok pirosak, a pókerzsetonok feketék és kékek. Ha átülsz, az osztó átcseréli őket, így nem keveredik semmi. Az est végén mindet visszagyűjtjük, és másnap újra kiosztjuk, mintha mi sem történt volna.

Az asztalok lábán, ahogy a házban mindenütt, ott az asztalos jegye. A rulettasztal egyetlen darab tölgyből készült, és szinte nem remeg, ha a golyó nekiütközik. A blackjackasztalok éle lekerekített, hogy a könyököd kényelmesen megpihenhessen, és a hosszú körök se fárasszanak ki.

A terem túlsó végén, a kemence falának hátoldalán állnak a pókerasztalok. Itt a leghalkabb a hangulat: a játékosok nézik egymást, az osztó mozdulatait követik, és ritkán szólalnak meg. A fal vastag, a kemence hátoldala pedig tartja a meleget, ezért télen is kellemes a levegő. Ha beszélgetni szeretnél, a rulettasztalok jobbak, ha gondolkodni, akkor a póker.

A leggyakoribb játék a Texas Hold'em, amelyet szerdán kezdőknek külön is tanítunk. Péntekenként Omahát is kínálunk, ahol négy lapot kapsz, de csak kettőt használhatsz. Seven Card Studot és Five Card Draw-t havonta egyszer játszunk, amikor a törzsvendégek kérik, és nekik az osztó külön is elmagyarázza a lépéseket.

Minden pókerasztalnál kilenc hely van, és mindegyiknél számozott székek állnak. Az osztó szabja meg, ki hova ülhet, hogy a beszélgetések ne ismétlődjenek, és az újak ne ugyanazokkal a törzsvendégekkel találkozzanak. A hostess ezt előre is meg tudja beszélni, ha kéred.

A pókerben itt senki sem a pénzért játszik, mert a zseton értéktelen. A tét, a nyeremény és a pénz kérdése fel sem merül. Aki a pókerhez jön, az az arcokat, a lapokat és a gondolkodást szereti, a szombati kupán pedig a becsületért ül le: a neve a táblára kerül.

A pókerben a legfontosabb a türelem. A kezdőknek azt javaslom, hogy az első órában csak figyeljenek: nézzék, hogyan oszt az osztó, hogyan lépnek a többiek, és mikor jön a döntő pillanat. Utána sokkal könnyebb belecsöppenni a körbe, és a saját lapjaidat is nyugodtabban nézed.

A pókerasztalnál nincs helye a hangos beszédnek, de a hangulat mégsem rideg. A játékosok kávét vagy teát kérnek, az osztó közben halkan elmondja a következő lépést, és ha valaki nevet, a többiek is mosolyognak. A csend nálunk nem feszült, hanem otthonos, mint egy jó vacsora utáni félóra.